Tipp: rántott bodza

Gyors ötlet, részletes recept és fotók nélkül, főzni alapszinten tudóknak! Hétvégén ezerrel ment a bodzavirág szüretelés szörpkészítés céljából és hát jóval többet sikerült szedni, mint amennyire szükség lett volna, ezért anyu fogta és a maradékot kirántotta. Amikor közölte, mire készül kb. olyan fejet vághattam, hogy "miiiicsodaaa?", de komolyan mondom, nagyon pozitívan csalódtam, mert az eredmény, igaz, szokatlan volt, de nagyon nyamm.

A teendő annyi, hogy a megmosott virágot jól belemártjuk egy adag palacsintatésztába, majd forró olajba dobjuk és aranybarnára sütjük. Nem a leglaktatóbb kaja, de csemegének tökéletes.

Az elkészítési folyamatról nem tudok most fotókat közölni, mert Budapest közepén csücsülök és itt nincs erre a célra alkalmas bodza. Ezt a virágot ugyanis érdemesebb mindenféle autóúttól jó távol eső részen szedni, ahol nem kapnak minden nap benzingőzt és egyéb finomságokat az arcukba.

Ha erre van lehetőségetek, azt mondom, bőven megér egy próbát, irány a természet! Ehetitek szilva-, áfonya-, és/esetleg eperlekvárral, szószokkal, mártásokkal, kedvenc körettel. Én múlt hétvégén ezekkel pakoltam tele a tányéromat:

Pulykamell ananászmártással, rizzsel, rántott bodzavirággal

A második nagy kedvenc ebben a kedves kis kajakupacban az ananászmártás. Ki kéri a receptet? :)

Rántott sajt

Régebben mindig csak annyi jutott eszembe róla, hogy igencsak macerás megcsinálni. A panírt rápacsmagolni tény, nem nagy ördöngösség, viszont időigényes (pláne, ha duplán mártogatjuk tojásba és morzsába), aztán amikor végre a kisütés résznél járunk...hát, gyakrabban folyik jobbra-balra a sajt, minthogy egyben maradna. Persze attól még, hogy nem olyan szép, meg lehet enni. Véleményem szerint viszont pár órával később megrágni is kész küzdelem azt a megkeményedett, gumis vackot. Egyszerűen akkor már nem olyan nyami. A bolti ömlesztett rántani való sajt pedig ízre borzalmas. Úgyhogy találnom kellett egy kiutat. Egy receptet, ami gyorsan és egyszerűen megvan, szép, finom és bosszankodás-mentes. Kerestem, kutattam és tádá: a siker kulcsa nem más, mint a reszelt sajt. 

Most, hogy már ezt is tudjuk, ugorjunk neki részletesebben is annak rántott sajtnak. 

Amire szükségünk lesz:

30-40 dkg reszelt trappista sajt

1-2 felvert tojás

1-2 evőkanál tej (elhagyható)

zsemlemorzsa

só, bors, fűszerek ízlés szerint

olaj (sütéshez)

Ahogy elkészítem:

A reszelt sajtot beleteszem egy nagyobb edénybe. A tojást felverem, kevés sót, borsot és fantázia szerint fűszert dobok bele, esetleg egy kevés tejet, majd ráöntöm a felét a sajtra. Az ujjaimmal összekeverem és figyelem az állagát. Ha nem elég krémes, kaphat még egy kis tojást, viszont figyeljünk, hogy úsznia sem szabad benne, ugyanis ebből a masszából fogunk a későbbiekben helyes kis sajtgolyókat formálni.

Miután összekutyultam, tanácsos 1-2 órán keresztül a hűtőben pihentetni, de minimum fél óra szükséges. Én mindig dupla vagy tripla adag masszát csinálok és csak annyit sütök ki, amennyi belátható időn belül (1-2 óra), a többit elteszem későbbre vagy akár másnapra. 

Pihentetés után pedig jön a golyózás. Kb. egy nagy evőkanálnyi adagot veszek a markomba és jól összegyúrom. Ha ezzel megvagyok, beledobom egy tál zsemlemorzsába, körbeforgatom benne, aztán mehet is a forró olajba. 

Lassan, közepes tűzön sütöm aranybarnára először az egyik, majd egy óvatos átfordítás után a másik oldalát. A végére a sajtgolyók korong formájúra olvadnak, de ha mindent jól csináltunk, kifolyni biztos nem fognak. A végeredmény egy könnyű, belül puha, kívül ropogós, isteni finom rántott sajttallér, ami így fest nálam:

Rántott sajt

Én most tartármártást készítettem hozzá, de ehetitek áfonyalekvárral, rizzsel, krumplival, salátával! Ígérem, álom lesz!

Tags: #evelincsináldmeg

Görög gyümölcsleves

Akkor hát vágjunk is bele! :) Az a helyzet, hogy 2 órán belül utazunk haza, így most eléggé százfelé áll a fejem, még saját magamat se sikerült teljesen életképessé varázsolni a mai napra, de közben félig takarítok, tömöm az utazótáskát, folyik rólam a víz is rendesen ebben a fülledt, fullasztó 25 fokban. A nap egyik pillanatban száz ágra süt, másikban majdhogynem koromfekete az égbolt... Semmi frissesség nincs a levegőben, csak nyom, nyom lefelé, úgyhogy mivel időhiány van és ennek tetejébe majd' meg is gyulladok, valami könnyűre, hidegre és gyorsra vágyom, amivel túlélem valahogy a következő pár órát. Úgyhogy most körülbelül 3-4 perc alatt  összeöntögetek egy mennyei gyümölcslevest. És igen, ez tényleg pár pillanat alatt megvan.

Be kell vallanom, hogy ez az egyetlen gyümölcsleves, amit szívesen megeszek. Valamiért nem jön be annyira a főzős, pirosas lötty, amiben általában a meggy dominál. Mondjuk a levét annak is megeszem. Hidegen. Tejszínesen. Annál jobb, minél krémesebb.

Na és akkor most térjünk vissza a tárgyra és a mai nap főszereplőjére: görög gyümölcsleves. Jön a recept.

Amire szükségünk lesz:

1 liter 12%-os Sió narancslé (a százalék a fontos, nem muszáj a Sióhoz ragaszkodnunk)
2-3-4 dl tejszín (ízlés kérdése, ki mennyit önt bele; nekem mániám a tejszín, nálam a 3-4, illetve majdnem 5 deci van érvényben)
3-4 csapott evőkanál porcukor
1 vagy 2 konzerv egzotikus gyümölcssaláta (ananász, szőlő, koktélcseresznye, körte, barack, narancs, mandarin, eper, esetleg mangó és papaya)
ízlés szerint szegfűszeg, fahéj


Ahogy elkészítem:

Egy kb. 2 literes tálba öntök egy kevés narancslevet, rászórom a 3-4 evőkanál porcukrot, elkevergetem, aztán mehet is bele a tejszín. A konzervek levét leöntöm és így borítom bele a gyümölcsöket. Végül hozzáadom a maradék narancslevet. Szegfűszeggel, fahéjjal vagy vaníliás cukorral ízesítem, mikor milyen a kedvem. Narancslé és tejszín arányok bátran igazíthatók saját ízléshez. :) Miután ezekkel megvagyok, minimum 1 órára beteszem a hűtőbe. Aztán kiveszem onnan és megeszem. Ezt:

Görög gyümölcsleves

Garantálom, hogy finom, szóval remélem, elkészítitek! Én addig kitalálom a következő receptet. :)

Tags: #evelincsináldmeg

Cukormáz

A mindig szükséges első bejegyzés ez...pedig mennyire jobban esne egyből a közepébe vágni mindennek! Gőzöm sincs, hogy ide mit lehetne...? Soha nem gondoltam, hogy valaha lesz ilyenem is - nem azért, mert nem vágytam rá, hogy mondhassak, mutathassak vagy éppen nekem mutassanak valami újat, egyszerűen csak idő, idő, idő, mikor találok rá időt?! Mindig lecsillapítottam magam a "majd holnap"-okkal. De nem most.

Be kell vallanom, az, hogy ez a blog most elindul sokban köszönhető Evelin nevű barátnőmnek. Ő volt az, aki minden egyes személyes találkozónk alkalmával unszolt azzal, hogy nekem feltétlenül kell egy ilyen. Eleinte csak arra kért, hogy dobjak össze neki valamit, akár csak egy üres tojásrántottát, amikor átugrik dumálni. Azt mondta, bármit is kotyvasztok, ő imádni fogja, mert szenvedély van minden mozdulatomban. Ahogy ő fogalmazna: "élet van a kajában". Így hát tömtem a lányt ezzel-azzal, amikor alkalom volt rá, elmeséltem neki, mit hogyan csináltam, mindig hozzátettem, hogy igazán nem nagy kunszt, minden második ember képes rá, de továbbra is jelezte, hogy nagyon hiányol tőlem egy témához kapcsolódó blogot, ahonnan ő majd megtanulhatna főzni és jól főzni.

Úgyhogy most lett egy ilyenem is. Egy konyhanaplóm, ahova jöhet nézelődni minden Evelin és nem Evelin, olyanok, akik tudnak vagy nem tudnak főzni, akiket érdekel, hogy bizonyos ételeket milyen fűszerekkel lehet még finomabbá tenni vagy más egyébbel felturbózni. És könyörgöm, jöjjenek azok is, akiknek megvannak a saját fortélyaik! Fő a változatosság, mindig van mit tanulni! Ez egy közös konyha, itt lehet nézelődni, recepteket gyűjteni, megosztani és ötletelni. Arra is gondoltam, hogy 1-2 hetente sor kerülhetne vendégbejegyzésekre is. Csak egy kis szöveg kell hozzá, egy jó recept, pár kép és persze felvenni a kapcsolatot velem, itt: kajakooma@gmail.com

Nos, hát akkor ide most ennyit. A továbbiakban pedig jó nézelődést, gazdag ötletelést és a lehető legszenvedélyesebb főzőcskézést, mert ugye szenvedély nélkül nekiállni sem lehet! Sziasztok!