Görög gyümölcsleves

Akkor hát vágjunk is bele! :) Az a helyzet, hogy 2 órán belül utazunk haza, így most eléggé százfelé áll a fejem, még saját magamat se sikerült teljesen életképessé varázsolni a mai napra, de közben félig takarítok, tömöm az utazótáskát, folyik rólam a víz is rendesen ebben a fülledt, fullasztó 25 fokban. A nap egyik pillanatban száz ágra süt, másikban majdhogynem koromfekete az égbolt... Semmi frissesség nincs a levegőben, csak nyom, nyom lefelé, úgyhogy mivel időhiány van és ennek tetejébe majd' meg is gyulladok, valami könnyűre, hidegre és gyorsra vágyom, amivel túlélem valahogy a következő pár órát. Úgyhogy most körülbelül 3-4 perc alatt  összeöntögetek egy mennyei gyümölcslevest. És igen, ez tényleg pár pillanat alatt megvan.

Be kell vallanom, hogy ez az egyetlen gyümölcsleves, amit szívesen megeszek. Valamiért nem jön be annyira a főzős, pirosas lötty, amiben általában a meggy dominál. Mondjuk a levét annak is megeszem. Hidegen. Tejszínesen. Annál jobb, minél krémesebb.

Na és akkor most térjünk vissza a tárgyra és a mai nap főszereplőjére: görög gyümölcsleves. Jön a recept.

Amire szükségünk lesz:

1 liter 12%-os Sió narancslé (a százalék a fontos, nem muszáj a Sióhoz ragaszkodnunk)
2-3-4 dl tejszín (ízlés kérdése, ki mennyit önt bele; nekem mániám a tejszín, nálam a 3-4, illetve majdnem 5 deci van érvényben)
3-4 csapott evőkanál porcukor
1 vagy 2 konzerv egzotikus gyümölcssaláta (ananász, szőlő, koktélcseresznye, körte, barack, narancs, mandarin, eper, esetleg mangó és papaya)
ízlés szerint szegfűszeg, fahéj


Ahogy elkészítem:

Egy kb. 2 literes tálba öntök egy kevés narancslevet, rászórom a 3-4 evőkanál porcukrot, elkevergetem, aztán mehet is bele a tejszín. A konzervek levét leöntöm és így borítom bele a gyümölcsöket. Végül hozzáadom a maradék narancslevet. Szegfűszeggel, fahéjjal vagy vaníliás cukorral ízesítem, mikor milyen a kedvem. Narancslé és tejszín arányok bátran igazíthatók saját ízléshez. :) Miután ezekkel megvagyok, minimum 1 órára beteszem a hűtőbe. Aztán kiveszem onnan és megeszem. Ezt:

Görög gyümölcsleves

Garantálom, hogy finom, szóval remélem, elkészítitek! Én addig kitalálom a következő receptet. :)

Tags: #evelincsináldmeg

Cukormáz

A mindig szükséges első bejegyzés ez...pedig mennyire jobban esne egyből a közepébe vágni mindennek! Gőzöm sincs, hogy ide mit lehetne...? Soha nem gondoltam, hogy valaha lesz ilyenem is - nem azért, mert nem vágytam rá, hogy mondhassak, mutathassak vagy éppen nekem mutassanak valami újat, egyszerűen csak idő, idő, idő, mikor találok rá időt?! Mindig lecsillapítottam magam a "majd holnap"-okkal. De nem most.

Be kell vallanom, az, hogy ez a blog most elindul sokban köszönhető Evelin nevű barátnőmnek. Ő volt az, aki minden egyes személyes találkozónk alkalmával unszolt azzal, hogy nekem feltétlenül kell egy ilyen. Eleinte csak arra kért, hogy dobjak össze neki valamit, akár csak egy üres tojásrántottát, amikor átugrik dumálni. Azt mondta, bármit is kotyvasztok, ő imádni fogja, mert szenvedély van minden mozdulatomban. Ahogy ő fogalmazna: "élet van a kajában". Így hát tömtem a lányt ezzel-azzal, amikor alkalom volt rá, elmeséltem neki, mit hogyan csináltam, mindig hozzátettem, hogy igazán nem nagy kunszt, minden második ember képes rá, de továbbra is jelezte, hogy nagyon hiányol tőlem egy témához kapcsolódó blogot, ahonnan ő majd megtanulhatna főzni és jól főzni.

Úgyhogy most lett egy ilyenem is. Egy konyhanaplóm, ahova jöhet nézelődni minden Evelin és nem Evelin, olyanok, akik tudnak vagy nem tudnak főzni, akiket érdekel, hogy bizonyos ételeket milyen fűszerekkel lehet még finomabbá tenni vagy más egyébbel felturbózni. És könyörgöm, jöjjenek azok is, akiknek megvannak a saját fortélyaik! Fő a változatosság, mindig van mit tanulni! Ez egy közös konyha, itt lehet nézelődni, recepteket gyűjteni, megosztani és ötletelni. Arra is gondoltam, hogy 1-2 hetente sor kerülhetne vendégbejegyzésekre is. Csak egy kis szöveg kell hozzá, egy jó recept, pár kép és persze felvenni a kapcsolatot velem, itt: kajakooma@gmail.com

Nos, hát akkor ide most ennyit. A továbbiakban pedig jó nézelődést, gazdag ötletelést és a lehető legszenvedélyesebb főzőcskézést, mert ugye szenvedély nélkül nekiállni sem lehet! Sziasztok!